Piros domború foltok az arcfotón,
- Pikkelysömör kezelése népi gyógymódokkal maximov
- Borsos Jуzsef, Mыvйszet,
- Új Művészet augusztus by Új Művészet - Issuu
- Teljes szövegű keresés Kuncz Aladár: Egy márványdarab Az öreg Demeter Ignác erdők mélyén lakott egy csinos erdészlakban.
- Vörös foltok az arcon okoznak
- Vörös foltok az ember arcán fotó okokból
- Szivárvány alatt, fényes záporokban gyógyultan fürdött az ország.
Mikor pólyás volt, akkor is igen jó kisgyerek volt. Megfürösztöttem, és egész délután, míg elvégeztem a munkámat, elaludt. Ha ha a nyelvnek vörös foltok kezelése van is, csak olyan csendes volt, a kezeit nézegette.
Volt neki egy szürke lova, vettük neki búcsúba. Aztán beleállította a sárba, aztán akkor rávágott egy nagy kalapáccsal.
Négyfelé ment a szürke ló.
Mesélni szoktam sokat. Meg rajzolni.
Kuncz Aladár: Egy márványdarab
Mert én tudtam rajzolni, jól rajzoltam is. Aztán, hogy lovat rajzoljak neki.
- Kosztolányi Dezső: Április bolondja
- Nagyszerű és fájdalmas kifejezőeszközök.
- Kuncz Aladár: Egy márványdarab | Nyugat | Kézikönyvtár
- A kövér tanácsos a rendelőszoba felé mutatott.
Arrul aztán ő is lerajzolta a lovat, és aztán akkor mindig a lovakat rajzolta. Rajzolgatott, festegetett.
Festett is képeket, otthun vannak még, amiket festett… A kollégiumban festette. De jók ám! Szépek a képek.
A Somlót festette le, a szüreti mulatságot… Ezt is örvendte, ezt a rajzolást, festést. Pápán volt a kollégiumban, amikor már kezdett verseket írni.
A csőszi réten gyűjtöttünk szénát, és akkor piros domború foltok az arcfotón, hogy anya, én költő leszek ám! Á, mondom, dehogy lesz költő, hogyan lennél költő? De ő: — Én az akarok lenni! Az igen jó volt benne, hogy mindig a szegény nép mellett volt, és maga is olyan szerény volt, hogy ha vettünk neki ruhát, nem akarta fölvenni.
Hogy őneki jól van ez is. Sok jó tulajdonsága van neki. Szereti a munkát is, az állatokat igen szereti, a lovakat. Volt egy ménünk, de befogta volna maga azt a mént, pedig olyan goromba volt… és még arra is vállalkozott. De én nem engedtem neki.
Olyan eleven volt, hogy ez mindennek ment. Fölmászott a körtefára, hogy ostornyelet vág, mert olyan karjai voltak, hogy csak mászott. A padlásra is fölment egy rúdon, mert nyitva volt a padlás, és aztán odatett egy rúdot, és azon ment föl.
Mink meg jajgattunk, sikongattunk, hogy leesik, leesik! De ez csak fölmászott.
Adok nektek aranyvesszőt
Maga csinálta a korcsolyákot, és ott korcsolyázott egész nap. Nemigen volt benn a lakásban.
Mindig a Somlóra akart menni. Nem is volt fölöltözve, és el akart menni a kocsi után.
Nap, homok, tenger
Én meg futottam utána, hogy mi lesz ezzel a gyerekkel, ha a kocsit se éri el, megfagy az útban. Futottam utána, a földeken átment, a téli fagy amint fölengedett, az a nagy sár a cipőjén, hát nem tudta húzni, meg én is éppen úgy jártam.
Alig tudtam elérni, de azért valahogyan az ujjammal meg tudtam csípnyi, hogy vissza tudtam húznyi. Aztán bevittem. Csak egy ingben volt meg egy kis mellény rajta, pótincán volt, csak olyan kis vékony ruhában volt, nem volt rajta kabát se, megfázott volna nagyon, ha elmegy… II.
Talán a téli időkből valók, amikor a család kényszerül bent a lakásban élni, általában.
