Vörös foltok jelentek meg a fejtámlán és viszkettek. A vodka a leggyakoribb betegség a gyermekeknél.

Az erkélyen s a zenekari üléseken csak néhányan várakoztak, s a félig felgyújtott csillár gyér világánál szinte elvesztek a vörös bársonyszékek közt. Árnyék borította a függönyt, amely olyan volt, mint valami nagy piros folt; a legkisebb zaj sem hallatszott a színpadról, még nem gyúlt ki a rivalda, s a muzsikusok kottatartói összevissza állottak.

Csak fönt zsibongott a lárma, a karzaton, a boltozatos mennyezet alatt, amelyen csupasz nők és gyermekek röpködtek a gáztól zöld égben; kacagás csendült a szüntelen zsivajból, főkötős és sipkás fejek sorakoztak lépcsőzetesen az arannyal keretezett széles, kerek nyílások alatt. Időnként bejött a szorgos jegyszedőnő, kezében jegyekkel; most éppen egy urat meg egy hölgyet tuszkolt előre, kik letelepedtek. A férfi frakkot viselt, az asszony sovány, görnyedt volt, s tétován tekingetett körül.

Kél fiatalember jelent meg a zenekari helyen. Állva maradtak, szemlélődtek. Bátran hagyhattad volna, hogy elszívjam a szivaromat. Egy jegyszedőnő ment arra.

Elhallgattak egy percre; felnéztek s a páholyok homályát fürkészték. De a zöld kárpit még jobban elhomályosította a páholyokat.

Így esett hát, hogy Amy és társai visszatérének a texasbéli Kerrville-be. És ott megtudták, hogy hárman közülük odalettek. Mivelhogy Roswell városát, ahol menedékre leltek, megostromolta egy nagy fertőzöttsereg, és sokakat elpusztított.

Lent, az erkély alatt, a földszinti páholyokra vak sötétség borult. Az erkélypáholyok közül csak egyetlenegyben ült egy kövér nő, nekidűlve a könyöklő bársonyának.

Jobbra-balra, a magas oszlopok között, a hosszú rojtos függönyökkel díszített proszcéniumpáholyok üresen maradtak. A fehér és aranyszínű terem, melynek díszét a belekeveredő élénk zöld szín csak jobban emelte, homályba veszett a nagy kristálycsillár bágyadt világánál, mintha finom por töltötte volna meg.

Ó, attól ugyan nem kell félnünk, hogy Lucy nagyon korán talál jönni.

Könnyű ásítást fojtott el; majd megszólalt némi hallgatás után: - Szerencséd van, hogy éppen most látsz először bemutató előadást A Szőke Venus lesz az esztendő eseménye. Már fél éve beszélnek róla. Ó, öregem, micsoda zene! Bordenave, aki pedig érti a mesterségét, a kiállításra tartogatta.

Hector áhítattal hallgatta. Aztán megkérdezte: - Ugye ismered Nanát, az új csillagot, aki Venust játssza? Kezdődik már megint! Több mint húsz emberrel találkoztam, s mind Nanáért nyaggatott. Mit tudom én! Hát ismerem én Párizs valamennyi leányzóját? Nanát Bordenave fedezte fel. Szép kis szerzet lehet!

Így tisztítsd meg a Bélrendszered 12 lépésben

Fauchery lecsendesült. De a terem üressége, a csillár félhomálya, a suttogó hangoktól, ajtócsapkodástól visszhangzó templomi áhítat kihozta sodrából. A cink kenőcs hatása pikkelysömörre megyek Lent talán megtaláljuk Bordenave-ot.

Tőle majd megtudunk egyet-mást. Lent, a márványkockákkal kirakott nagy előcsarnokban, hol a jegyeket vizsgálták, már szállingózott a közönség. A három nyitott rácsos kapun látni lehetett a körutak lüktető életét, melyek csak úgy ragyogtak, hullámzottak a szép áprilisi estén.

Robogó kocsik álltak meg hirtelen, ajtók csapódtak hangosan; a színházlátogatók kis csoportokban jöttek, megálltak a jegyvizsgálók előtt, aztán fölhaladtak a hátul nyíló, kettős lépcsőn, hol ringó csípővel el-elmaradoztak a nők. A gáz vakító fényében, e fakó, csupasz teremben, melyből a fogyatékos empire stílusú díszítés kartonpapíroszlopos templomcsarnokot hamisított, óriási sárga plakátok virítottak, ökölnyi fekete betűkkel; mind a Nana nevét kiabálta.

Férfiak olvasták, mintha fennakadtak volna rajta, amint arra haladtak, mások az ajtókban csevegtek, s elállták az utat. A jegypénztár mellett széles, borotvált arcú, vastag férfi felelgetett nyersen a jegyekért tolakodóknak.

Miért van egy újszülöttnél piros folt a hátsó fejen?

De az igazgató már észrevette. Ma reggel megnéztem a Figaró-t. Különben sem ígértem semmit. Aztán, hogy másra terelje a beszédet, bemutatta unokatestvérét, Hector de la Faloise-t, egy fiatalembert, aki Vörös foltok jelentek meg a fejtámlán és viszkettek jött, hogy befejezze tanulmányait. Az igazgató egyetlen szempillantással felmérte az ifjút.

De Hector megilletődve figyelte. Ez hát Bordenave, a nőcsiszár, ki úgy bánik a fehérnéppel, mint valami fegyházfelügyelő, s örökké valami újdonságon töri a koponyáját. Ez a kiabáló, köpködő, combjait verdeső cinikus, ez a zsandárlélek! Hector jónak látta, hogy valami kedveset mondjon neki. Bordenave nyugodtan félbeszakította egy vaskos mondással, mint aki kereken meg szokta mondani a magáét: - Mondja: bordélyházam.

Fauchery helyeslően kacagott, la Faloise-nak pedig torkán akadt a bók: ugyancsak meghökkenve állt ott, s váltig erőlködött, hogy olyannak lássék, mintha élvezné a megjegyzést.

Menny-föld — arcot ölt, S a Béke-földi mezt. Ember-öltözék: vert acél. Ember-alak: kohó, s lobog.

Az igazgató elrohant, hogy kezet fogjon egy színikritikussal, akinek vörös foltok jelentek meg a fejtámlán és viszkettek nagy tekintély volt. Mire visszajött, la Faloise megemberelte magát. Félt, hogy falusi tuskónak nézik, ha mindenen megütközik. A fiatalember legott hozzátette: - Ó! Igazi fatuskó! Hisz azt se tudja, hova rakja kezét-lábát. La Faloise kissé elpirult.

ÉMILE ZOLA: NANA

Nem tudta mire vélni a dolgot. Csak hebegett: - A világért se mulasztottam volna el a mai bemutató előadást. Tudom, hogy az ön színháza Ezalatt Fauchery nyugodtan nézegette a belépő hölgyeket.

Midőn látta, hogy unokatestvére elképedve áll ott, s nem tudja, nevessen-e vagy mérgelődjék, segítségére sietett.

Maga meg, öregem, ne alakoskodjék itt. Ha a maga Nanája se énekelni, se játszani nem tud, akkor felsül vele, punktum. Attól félek, hogy így lesz! Ej, de nagy csacsi vagy, fiacskám! Nanában egyéb van, a teremtésit! Olyasmi, ami mindent pótol. Megszimatoltam én azt, megvan az benne nagyon; vagy ha nincs, hát akkor igazán pocsék orrom van Meglátod, meglátod, elég, ha kijön, s az egész ház oda lesz!

Thomas Harris: A vörös sárkány

Felemelte vastag kezét, mely remegett a lelkesültségtől; aztán megkönnyebbült, abbahagyta a kiabálást, s csak magában dünnyögött: - Hej, de sokra viszi még, teringettét, de sokra viszi még! Micsoda bőr, ó, micsoda bőr! S mivel Fauchery vallatóra fogta, engedett s elmondott róla egyet-mást, persze vaskos kifejezésekkel, melyek zavarba hozták Hector de la Faloise-t.

Amikor megismerte Nanát, elhatározta, hogy utat tör neki. Éppen akkor keresett egy Venust. Maga nem sokat veszkődött egy-egy nővel; jobban szerette mindjárt a közönség nyakába sózni. Csak az volt a baj, hogy ennek a nagy lánynak a hirtelen betoppanása föllázította az egész bódéját. Rose Mignon, a csillaga, elsőrangú színésznő, pompás énekesnő, szörnyen dühös volt, mert megérezte a vetélytársat, s mindennap azzal fenyegetőzött, hogy faképnél hagyja.

Aztán, micsoda ribillió a színlap miatt, jóságos Isten! Végre rászánta magát, hogy egyforma betűkkel nyomatja a két színésznő nevét. Vele ugyan nem lehet sokat okoskodni! Ha valamelyik kis nőcske, ahogy nevezni szokta őket, Simonne vagy Clarisse, nem járt a kedvében, egyszerűen jól hátulján rúgta. Másképp lehetetlen velük boldogulni.

Árulta őket, tudta, melyik mit ér, a sok lolyója! Mindig együtt. Tudja, Steiner már unja Rose-t; de az ura figyeli is ám Steiner minden lépését, mert fél, hogy még kereket old. A színház párkányzatán lobogó gázlámpák sora vakító sugárnyalábot vetett a gyalogjáróra. Két apró fa élesen kivált élénk zöld színével; egy oszlop olyan fényességgel tündökölt, hogy messziről el lehetett rajta olvasni a színlapokat, mintha világos nappal lett volna; azon túl a körút sűrűsödő, lángokkal tűzdelt éjszakája borongott, s szüntelenül le s fel hullámzott a tömeg.

Sok férfi nem ment be azonnal, hanem künn maradtak, hogy végig elszívják a szivarjukat; elcsevegtek a lámpák fényénél, mely fakóvá sápasztotta arcukat, s rövid, sötét árnyukat az aszfaltra vetítette.

Mignon, hatalmas, megtermett fickó, kinek akkora idomtalan feje volt, mint valami vásári Herkulesnek, utat tört a tömegen s magával húzta Steiner bankárt. Az egészen apró emberke volt, már jókora hasat eresztett, s puffadt képét őszülő körszakáll övezte.

Csakhogy épp akkor távoztam, mikor belépett, s alig láthattam. Mignon lesütött szemmel hallgatott, s idegesen forgatta ujján a vastag gyémántgyűrűt. Mindjárt megértette, hogy Nanáról van szó.

Mivel azonban Bordenave úgy ecsetelte süldő színésznőjét, hogy a bankár szemei megcsillantak bele, félbeszakította a beszédet. Holmi utcai lotyó! Ki is fütyüli ám istenigazában a közönség Steiner, fiacskám, a feleségem már várja az öltözőjében. Magával akarta vinni. De Steiner nem tágított Bordenave mellől. Előttük egymás hegyén-hátán tolongott a közönség a jegyvizsgálók körül, élénk kiabálás hangzott, melyből a Nana név csendült ki két szótagjának zengő elevenségével.

A férfiak a színlapok elé álltak s fennhangon silabizálták; mások arramenet, kérdően vetették oda, a nők pedig nyugtalanul mosolyogtak, s halkan, meglepődött arccal ismételték. Senki sem ismerte Nanát. Honnét pottyant ide Nana? Vége-hossza nem volt a meséknek, s dévaj megjegyzéseket suttogtak egymásnak.

Kedves, becéző név volt ez, olyan nevecske, mely minden szájban meghitten csendült. Csak ki kellett ejteni, a tömeg nyomban vidám lett, s akár madarat lehetett volna fogatni vele.

Lázas kíváncsiság ösztökélte az embereket, igazi párizsi kíváncsiság, mely a hirtelen téboly hevességével tör ki. Látni akarták Nanát. Egy nőnek felszakították a ruhája fodrát, egy úr elvesztette a kalapját. De szaladok, mert szükség van rám!

Miért van egy újszülöttnél piros folt a hátsó fejen? Piros foltok a fej alatt a haj alatt

Azzal eltűnt, boldogan, hogy felizgatta közönségét. Mignon vállát vonogatta, miközben figyelmeztette Steinert, hogy Rose várja s meg akarja neki mutatni jelmezét, melyben az első felvonásban fellép. Csakugyan Lucy Stewart volt, egy kis csúnya, körülbelül negyven éves, feltűnően hosszú nyakú, sovány, megnyúlt arcú, duzzadt ajkú nő, de olyan élénk, kedves teremtés, hogy nagyon bájosnak mondhatta az ember.

Magával hozta Caroline Héquet-t s az anyját; Caroline hűvös szépség volt, anyja szertartásos, fásult arcú dáma. Hogy semmit se lássak! Lucy megsértődött.

Hát szégyellné, ha együtt látnák? Majd hirtelen megnyugodott, s más témára csapott át: - Mért nem mondtad nekem, hogy ismered Nanát? Sose láttam.

A Tükrök Városa [3, 1 ed.] - nor-oil.hu

Váltig azt hajtották, hogy Nana a szeretőd volt. De Mignon, ki előttük állt, ajkára tette ujját, mintegy figyelmeztetésül, hogy hallgassanak. S mikor Lucy az okát kérdezte, vörös foltok jelentek meg a fejtámlán és viszkettek mutatott egy arra haladó ifjúra: - A Nana selyemfiúja.

Mind rá néztek.

Weldon Fay-Nőstényördög

Csinos fiú volt. Fauchery megismerte: Daguonet volt, ki háromszázezer frankot dorbézolt el a nőkkel; most folyton a börzét járja apró üzletekben, hogy időnként csokrot vegyen nekik s kifizesse az ebédjüket. Lucy megjegyezte, hogy szép szemei vannak. Blanche de Sivry, egy nagy szőke leány, kinek csinos arca már hízásnak indult, igen előkelő, gondosan öltözött, vézna férfival jött. A gróf kezet fogott az újságíróval, mialatt Blanche és Lucy hevesen vitatkoztak.

Szoknyájuk gazdag fodraival - az egyik kékben, a másik rózsaszínben - elállották az utat, s olyan csípős hangon beszéltek Nanáról, hogy mindenki odafordult. Vandeuvres gróf elvezette Blanche-t. De most, mint valami visszhang, egyre hangosabban, a nagy várakozásban felcsigázott kíváncsisággal csendült meg a Nana neve az előcsarnok minden zugában.

Hát nem kezdik még? A férfiak az órájukat nézték, a későn jövők kiugráltak kocsijukból, mielőtt még megállt volna, a csoportok otthagyták a gyalogjárót, hol a járókelők lassú léptekkel mentek át a gázlámpák üresen maradt világában, s nyakukat nyújtogatták, hogy a színházba láthassanak. Egy csavargó suhanc, ki fütyörészve arra járt, megállt a kapuban, az egyik színlap előtt, s borízű hangon felkiáltott: "Nana, ujjé, Nana!

Nevetés futott végig a tömegen.

1. Miért van egy újszülöttnél piros folt a hátsó fejen? Piros foltok a fej alatt a haj alatt
2. Qigong basyuan gao pikkelysömör kenőcs
3. Hogyan lehet eltávolítani a vörös foltot nátha után
4. Nem tudok megmozdulni, de feszülten figyelek.
5. Pittacus Lore - A hatok hatalma by Kamilla Marton - Issuu
6. Mary Fisher negyvenhárom éves, szerelemhez szokott perszóna.

Finom urak ismételték: "Nana, ujjé, Nana!